摘要：Az utóbbi évtizedekben a korpuszadatokra való támaszkodás a nyelvhasználat kutatásának alapelvévé vált, ami a korpuszpragmatika megszületéséhez vezetett (Jucker 2013; Aijmer–Rühlemann 2015; Rühlemann–Aijmer 2015). Bár a hagyományos pragmatikai kutatási módszerek továbbra is nélkülözhetetlenek az implicit nyelvhasználati jelenségek vizsgálatában, korpuszmódszerrel való kombinálásuk gyümölcsözőnek bizonyulhat. Jelen tanulmány korpuszpragmatikai megközelítésben, a Magyar Nemzeti Szövegtár előfordulásaiban vizsgálja a magyar közvetett kérések tud igét tartalmazó módozatait, ugyanakkor számos módszertani kérdést is körüljár. A más adatforrások segítségével nem kinyerhető spontán nyelvhasználati példák alapján eddig nem vizsgált stratégiákat is feltár. A korábbi kutatások a képességre utalással végrehajtott kérések közül csak a kérdő, infinitívuszos szerkezetekkel foglalkoztak, melyek közül a feltételes igealakot tartalmazó pozitív eldöntendő kérdés bizonyult a tipikus formának. Jelen tanulmány a MNSZ2 mint adatforrás bevonásával számos ettől eltérő, nem kérdő és nem főnévi igeneves szerkezetet is bemutat, rávilágítva a korpuszadatok figyelembevételének hasznosságára.
