摘要：A hazai városok „smart city”-vé alakulásának támogatása a kormányzat
kiemelt célja, és ezzel összehangban több hazai város is zászlajára tűzte az okosvárosprogramot.
A cél elérése érdekében az elmúlt években számos település kapcsolódott
nemzetközi együttműködésekhez, egyrészt a programhoz szükséges hazai forrás hiánya
miatt, másrészt a nemzetközi jó gyakorlatok megismerése és alkalmazása céljából. Elsősorban
a megyei jogú városok és a fővárosi kerületek indítottak ilyen tevékenységeket,
de vajon csak a nagyvárosok kiváltsága a „smart”-ság? Kutatásunk egyik célja annak a
hipotézisnek az alátámasztása, hogy az „okosság” a vidéki, elmaradott kistelepülések
esetében is értelmezhető. Igaz, más megközelítés és módszertan alkalmazásával. Fentiek
illusztrálására két nemzetközi kutatási projekt eddigi tapasztalatait vizsgáljuk: az országban
egyedülálló Horizont 2020-as projektet, amely egy hazai nagyváros részvételével
zajlik; valamint egy alapvetően más koncepcióval megvalósuló projektet, amely
a határ menti, hátrányos helyzetű kistelepülések összefogására épül. Az esettanulmányok
segítségével igyekszünk választ kapni arra, hogy a smart programok megvalósulásának
– különböző típusú települések esetében – milyen realitása van hazánkban. A
téma aktualitása a következő (2021–2027) európai uniós programozási időszak tervezésekor
kiemelkedő lesz, mivel a megfogalmazott tanulságok, tapasztalatok a szakpolitika
számára fontos kiindulási alapot jelenthetnek.
关键词：smart city; smart communities; territorial inequalities; pilot projects
