摘要：Régóta hiányzó könyvvel jelentkeztek az ismert szociológusok,amiben megpróbálták egyfajta összegzését adni az elmúlt évtizedek azon történéseinek,amelyben a megjelenõ elsõ generációs roma értelmiségiek indulásától kezdve a napjainkig ívelõ idõhorizonton keresztül,a „roma politika intézményesülését” vizsgálják.Maga a kötet és az alapjául szolgáló kutatás több tekintetben is szimbolikus:a szerkesztõk,Szalai Júlia és Neményi Mária,az 1970-es években induló szociológus „nagy generáció” tagjai,akik annak idején mindketten Kemény István szegénységgel és cigányokkal foglalkozó kutatásaival is „megfertõzõdtek”,jelenleg már a tudományos elismerés csúcsára jutottak,akadémiai doktorok,Professor Emeriták.Kutatótársuk,Kóczé Angéla, aki egy fiatalabb szociológus generáció tagja,hasonló érdeklõdéssel és kutatási területtel,az amerikai egyetemi tanítás után a CEU egyik romákkal foglalkozó csoportjának megbecsült, tehetséges tagja. A különbözõ generációk szimbolikus találkozása mellett fontos szempont lehet az is, hogy Kóczé az identitását büszkén vállaló roma, még a másik két szerzõ a romák kutatásával is hosszú ideje foglalkozó, de nem roma identitású szakember. Ez az „integráció” végigvonul az egész kutatáson, miként Szalai és Neményi egész életmûvén is: mindig követ?kezetesen figyeltek arra, hogy ne csak õk mondják el azt, amit a cigányokról tudnak, hanem lehetõségükhöz mérten igyekezetek roma identitású kutatóknak is esélyt teremteni, hogy be?kapcsolódjanak a romákról szóló „tudás” létrehozásába. Vonatkozik ez a mostani esetre is, a több évig tartó adatfelvételben és elemzõ munkában részt vettek romák és nem romák is, mintegy szimbolizálva ezzel az „elismerés politikáját”, mint az általuk is fontosnak és kívána?tosnak tartott, romákra vonatkozó helyes társadalompolitikát.1 Sõt, a kutatás vezetõje Kóczé Angéla volt, aki ezzel mintegy megkapta a stafétabotot ennek a megközelítésnek a folytatására. Azt hiszem jogosan vetõdik fel ezek után a kérdés, hogy ez már azoknak a mûveknek a sorát nyitja-e meg, amikor a romák a saját narratívájukat írták meg a közösségeikkel kapcsolatos tár?sadalomértelmezés vonatkozásában. Errõl talán még nem beszélhetünk (ha egyáltalán eljutunk valaha is odáig), de miként a kutatásból is kiderült, rendkívül fontos lépést tettek ebbe az irányba, ennek elérése érdekében.
