摘要：Az arányosítás és a székely kivándorlás kérdésére Andrásfalvy Bertalan Hagyomány és környezet2 c.tanulmányát olvasva figyeltem fel.Az 1871-es és az 1882-es arányo?sítást és előzményeit vizsgálva Andrásfalvy kihangsúlyozza,hogy az 1850-es évektől sorban hozott törvények gazdasági ellehetetlenülést okoznak a Székelyföldön.Az emiatt bekövetkező-felerősödő kivándorlást és népességfogyást a Trianonhoz vezető út egyik fontos állomásaként jelöli meg.A fent említett törvények a következők:1854-ben eltörölték a székely birtok örökösödési jogát, mellyel lehetővé tették,hogy a birtokot „szétörökölhessék” illetve,hogy nem székely is örökölhessen,majd meghozták az erdő- törvényt,mely aránytalanul nagy büntetéssel sújtja az erdőből legelőt kihasító székelyt.Az arányosítás tulajdonképpeni jelentése nem más,mint hogy a földbirtokosok javára bir?tokaik nagyságának arányában felosztják az addig a faluközösség által közösen használt erdőket,legelőket,kiszorítva abból a szegény kisbirtokos,illetve nincstelen réteget.Megszűnik tehát a közös erdő és legelő által biztosított szociális háló.4 Az ezután érvénybe lépett kötelező tagosítás költségeit ráterhelték a székelyekre,méghozzá nem birtok nagy?ságának arányában,hanem a „kepével”,az egyházi adóval egyezően.További problémát jelentett,hogy az elosztás nagy számú kor?rupciós ügyletre adott lehetőséget,valamint hogy a tagosítás miatt elvesztett területeknél a kárpótlásul kapott földek gyakran sokkal gyengébb minőségűek voltak.5 Mindezen törvények összességében azt eredményezik, hogy a szegényebb réteg ellehetetlenül,és más utat nem látva maga előtt,elvándorol.
