摘要：Kocsis Attila:1998- ban éppen harmadszorra utaztam az USA-ba egy Vermont állambeli nyári gyerektáborba dolgozni.Tudtam,hogy a munka után az amerikai vízumom lejárta előtt lesz még egy hónapom,amit utazással szerettem volna eltölteni.Mivel az USA-t már ekkorra elég jól bejártam,arra gondoltam,hogy átmennék valami szomszédos országba is szétnézni.Kanadába vízum kel?lett,így csak Mexikó maradhatott az úti cél , azért is mert spanyolul már tudtam ekkorra, és úgy gondoltam ez majd megkönnyíti a dolgokat.Egy 15 éves Toyota-val ,jogosít?vány nélkül a barátnőmmel nekivágtunk a Yukatán félszigetig és vissza tartó majd négy hetes kalandnak.Ekkor kaptam egy nagyon jó ízelítőt abból a bájból,ami a latin- ame?rikai népeket jellemzi.Nagyon megfogott a nyugodtság,és a hely egész aurája,úgymond "feeling"-je,az a hatalmas mennyiségű,izgalmas kulturális hagyaték,amely szétszórva hever a latin-amerikai országok bármelyi?kében.Talán akkor meg is fordult a fejem?ben,hogy majd egyszer jó lenne kipróbálni hosszabb távon is,hogy milyen is egy ilyen dallamokra hangolt világban,életérzésben a hétköznapi szinten élni,nem csak mint utazó, hanem mint egy helybéli kenyérkereső.De ez a Mexikó egy másik történet,ami megér egy misét,de most Costa Rica-i tapasztalatomról szeretnék beszélni.
