摘要：A magyar mezőgazdaság tartósan forráshiányos állapotát látva, felvetődik a kérdés, hogy abban a joggal kifogásolt hatékonysági elégtelenségek mellett – az árak kedvezőtlen alakulása mennyiben játszhat szerepet. A cikkben arra keresem a választ, hogy – valamilyen értékkategória létezését feltételezve és elfogadva, ahhoz mérten – a mezőgazdasági árak tartós értékaránytalansága megállapítható-e? Amennyiben igen, az árak értékvesztése az agrárpiacok valamilyen sajátosságaihoz kapcsolható-e? S ha igen, akkor a kapott válaszok erősíthetik a mezőgazdasági támogatások indokoltsága mellett érvelő szakembereknek –elsősorban az agrárkormányzat e kérdésekkel a döntéselőkészítés szintjén foglalkozó munkatársainak – az álláspontját.A mikroökonómiának a tökéletes és tökéletlen piacok jellemzésével kapcsolatos megállapításaira támaszkodva bemutatom, hogy a mezőgazdasági árak értékeltérítettségének elemzéséhez ilyen kiindulási pontként felhasználhatók egy hipotetikus piacmodell, az un. „walrasi piac” egyensúlyi árai. Ehhez viszonyítva kimutatom az élelmiszerláncban az oligopol és oligopszon piaci szereplők értékesítési árnöveléséhez, felvásárlási árcsökkentéséhez és volumenkorlátozásához kapcsolódó értévesztés folyamatát. Bemutatom, hogy a mezőgazdasági termelők – agrársajátosságaik miatt piaci szereplőkként –a tökéletlen piaci árveszteséghez képest továbbiakat kénytelenek elkönyvelni a piaci erőfölény birtokában lévő termelési tényezőket értékesítő oligopóliumokkal és a mezőgazdasági termékeket felvásárló oligopszóniumokkal szemben. A mezőgazdasági termelők, ennek, az évtizedekkel ezelőtt kialakult, a gazdaság egyéb ágazataiban nem fellelhető, ezért alapvetően a mezőgazdaságra jellemző árveszteségnek a kompenzálására a más jogcímen kapott támogatásaikat használják.
关键词：forráshiány;ár értékaránytalanság;támogatás;élelmiszerláncok;lack of sources;price - value unballane;subsidies;food-chain
