摘要：Jelen tanulmány két fő logikai egységből áll: egy elméleti és egy empirikus részből. Az elméleti részben bemutatásra, illetve tisztázásra kerül az ún. „virtuális üzem” koncepciója, amely nem más, mint egy sajátos együttműködési forma a gazdálkodók között. A virtuális (kvázi) üzem alatt azokat az alanyi (természetes) üzemekből álló gazdálkodói együttműködéseket értjük, amelyeket a tulajdonosok megegyezéses alapon azért hoztak létre, hogy a saját vagy közösen megszerzett, illetve bérelt tőkejószágokat úgy működtessék, hogy azok hatékonysága – a kihasználás növekedésével – javuljon, ezáltal a kapacitásegység költsége csökkenjen. E sajátos együttműködés tehát többé-kevésbé megtartja a gazdálkodói függetlenséget, ugyanakkor a termelésben releváns erőforrások (elsősorban gépek) felhasználása nagyüzemi módon és hatékonysággal történik. A virtuális üzemek lényegét tekintve nem mások, mint termelésre vonatkozó együttműködések, szövetkezések. A magyar mezőgazdaság strukturális problémáit alapul véve a virtuális üzemek versenyképessége, illetve létjogosultsága igazolható. A dolgozat empirikus része a közös géphasználat jelenlegi helyzetét és jövőképét értékeli a magyar mezőgazdaságban. Az egyéni gazdaságok körében végzett felmérés alapján a közös géphasználat három területén kifejtett együttműködési aktivitást vizsgáltuk, nevezetesen: kölcsönösségen alapuló gépi munkavégzés, gépek egymásnak történő kölcsönadása és gépek közös tulajdonlása. Eredményeink az együttműködés egyes területein eltérő mértékű gazdálkodói aktivitást mutattak, ugyanakkor általánosan megállapítható, hogy annak mértéke jellemzően alacsony. A kutatás tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a közeljövőben egyik olyan együttműködési formának sem lesz szerepe a válaszadó gazdaságok körében, melyben a gazdálkodók függősége erős, valamint hosszabb távú elköteleződést igényel. Amennyiben a gazdaság számára szükséges gépi kapacitások önálló gépberuházás keretében nem megoldhatók, akkor azok biztosítása továbbra is gépi bérszolgáltatás formájában történik majd.
其他摘要：The present paper consists of two main logical units: one theoretical and one empiri-cal part. The theoretical chapter introduces and explores the concept of so-called „vir-tual farm”, which is a very specific form of cooperation among farmers. The virtual (quasi) farm means those types of farming cooperation among individual farms (natu-ral entities) which are agreed upon and set up by the owners in order to operate their own or jointly acquired or hired capital goods at improved capacity – by increasing their exploitation – thus reducing the cost of capacity unit. Therefore this special coop-eration more or less maintains the independence of farmers by also ensuring that the utilization of relevant resources (primarily machines) is made large-scale and highly efficiently. As regards the essence of virtual farms, they are nothing more than coop-eration or partnership concerning production. Considering the structural problems of Hungarian agriculture, the competitiveness and rationality of virtual farms can be con-firmed. The empirical part of the paper evaluates the present situation and future prospects of joint machinery arrangements. In the frames of a survey made among individual farms, the cooperation activity in three fields of machinery sharing has been examined, namely: machinery services on the basis of mutuality, renting the machinery to each other and joint ownership of machines. Our results reveal different degree of farmer’s activity in the different areas of cooperation, but, in general, it can be concluded that this degree is typically low. The experiences of research lead to the conclusion that none of the forms of cooperation where the dependence of farmers is strong or requires long-term commitment will be implemented among the responding farms. If the ma-chinery capacities required for the farm cannot be solved in the frames of independent investment, they will still be ensured in the frames of hired machine services.
