摘要：A 2006/2007. gazdasági évtől a legtöbb mezőgazdasági termék ára gyors emelkedésnek indult és rekordokat döntött. A FAO élelmiszerár-indexe 2006 januárja és 2008 januárja között több mint 60 százalékkal emelkedett. Árkilengések persze korábban is előfordultak, de a legutóbbi ársokkot azonban számos tényező együttesen idézte elő. Ezek felsorolásánál első helyen említhető a világ gabona- és olajosmagkészleteinek megcsappanása: a Föld élelmiszermérlege évtizedek óta nem mutatott ilyen szűkös tartalékokat. Ehhez egyértelműen hozzájárult a rövidlátó gazdaságpolitika is. Ugyanakkor a média hajlamos az élelmiszerárak ugrásszerű növekedését inkább a feltörekvő gazdaságok (pl. Kína és India) élelmiszer-fogyasztási szerkezete átalakulásának és a bioüzemanyag-gyártás növekvő nyersanyag-felhasználásának tulajdonítani. Az élelmiszerár-sokkot kiváltó tényezőket három csoportba soroltuk: 1. A mezőgazdasági termelést és kereskedelmet befolyásoló ökológiai és biológiai természetű tényezők. 2. Makrogazdasági környezetre ható tényezők (népesség és fogyasztói jövedelmek növekedése, kőolaj világpiaci árának drasztikus emelkedése stb.). 3. Agrár- és kereskedelempolitikai tényezők (kereskedelemkorlátozó intézkedések, reformok, bioüzemanyag-gyártás ösztönzése stb.). A vizsgált tényezők egy része rövidebb, a másik hosszabb távon fejti ki hatását. Míg pl. a termelés visszaesése a vezető agrártermelő és -exportőr országokban inkább csak éven belül (ciklikusan) befolyásolja a piacokat, egyes makrogazdasági tényezők sokéves időszakon átívelő strukturális változásokat idéznek elő. A ciklikus kilengések és a fundamentális szerkezeti változások „kellemetlen mellékhatásai” csillapításának, a piacok stabilizálásának egyik eszköze a biotechnológia alkalmazása. Az Európai Unióban nem engedélyezett GMO-k véletlenszerű előfordulására zérustolerancia vonatkozik, függetlenül attól, hogy ezek forgalmazását bármely harmadik országban már engedélyezték. Az EU engedélyezési gyakorlata lényegesen eltér a harmadik országokétól – különösen az eljárás időhossza tekintetében. Míg a Közösségben a procedúra gyakran három évig is elhúzódik, addig pl. az USA mindössze 15 hónap alatt zöld lámpát ad egy-egy új GM vonal köztermesztési bevezetésének. Az engedélyezés harmonizációjának hiánya oda vezetett, hogy míg egy-egy GM termény termelése, forgalmazása, felhasználása a világ számos országában engedélyezett, az Európai Unióban tilos. A nem engedélyezett GM terményekkel szembeni zérustolerancia komolyan hat a jelenben és a jövőben is az EU szójabab, kukorica, illetve ezek származékos termékei (szójadara, kukoricaglutén-takarmány, DDGS) behozatalára. Ugyanis a Közösség évtizedek óta képtelen saját termelésből kielégíteni a magas fehérjetartalmú takarmányok iránti belső igényét, azok túlnyomó része Délés Észak-Amerikából érkezik, ahol az exportőr országok már számottevő arányban termelnek géntechnológiával módosított szójababot, repcét és kukoricát. A jövőben számos új GM növény piaci bevezetése várható. A mezőgazdasági termelés továbbra is a jelenleg hasznosított földterületeken összpontosul, ahol a termelékenység növelése az elsődleges cél. Ez elkerülhetetlenül előtérbe helyezi a biotechnológia alkalmazását. A világ mind több országában fognak GM növényeket termeszteni függetlenül attól, hogy az Európai Unió milyen gyorsan, illetve egyáltalán engedélyezi azokat vagy sem. Az is nyilvánvaló, hogy a Közösség nem képes csökkenteni függőségét a mezőgazdasági nyersanyagimporttól. Az EU tehát két lehetőséggel áll szemben: vagy elfogadja az élelmiszer-kibocsátásának visszaesését és az import (különösen húsfélékből) növekedését, vagy tudomásul veszi a nemzetközi piac változásait, és ennek veti alá a GM növények politikai és emocionális motivációktól sem mentes engedélyezési eljárását a szigorú kockázatbecslés érvényesítése mellett. Az élelmiszer-, energia- és a környezetbiztonság egyensúlyának megteremtése fontos feladat az EU-ban. A megfelelő prioritási sorrend felállítása vita tárgya a tagországokban, mert ennek végeredménye dönti el a jelenlegi agrártámogatási rendszer további reformjait. Ez azért is fontos, mert a földhasználatért folyó verseny tovább éleződik, ugyanis a földterületért (vízfelhasználásért) az élelmiszeripar versenyez a takarmány-, energia- és vegyiparral (lebomló csomagolóanyag-gyártás), továbbá a környezetvédelem, a biodiverzitás és a rekreáció is egyre inkább felértékeli a termőföldet. Az élelmezés-, energia- és környezetbiztonság prioritási sorrendje komoly mértékben befolyásolja a Közös Agrárpolitika (KAP) pénzügyi keretének meghatározását a 2013-2020 közötti időszakra.
其他摘要：Since the commercial year of 2006/2007 the price of most agricultural products began to rise and broke record levels. The food-price index of FAO between January 2006 and January 2008 increased by more than 60%. Variations in prices did occur before but the latest price shocks were caused by a number of factors acting concurrently. Of these the depletion of the world’s corn and oil-seed supply takes possibly no.1 position: the balance sheet of Earth’s food supply has not shown such little reserves for decades. Short-sighted economic policies inevitably contributed to the present situation. At the same time the international media tends to lay the blame on the transformation of food consumption in some developing economics (e.g. China and India) and on increased use of agricultural crops for bio-fuel productions. We can divide the factors causing the price shock into three categories: 1. Factors of ecological and biological nature affecting agriculture and trade. 2. Factors affecting the macro-economic environment (increases in population and consumers’ income, drastic increases in world oil prices, etc). 3. Factors arising from agricultural and commercial policies (trade limiting measures, reforms, incentives for bio-fuel production, etc). Some of the examined factors bring about change on short term, whereas others on long term. While decline in production of leading agricultural producers and exporters may affect markets over a period of a single year (cyclically), some macro-economic factors may bring about structural changes that span over many years. The application of bio-technology is one of the tools for alleviating the “unpleasant side-effects” of cyclical oscillations and fundamental structural alterations for stabilizing the markets. The random occurrence of GMO’s banned by the European Union displays zero tolerance in spite of the fact that their distribution is allowed in any other third country. The practice of EU licensing procedure differs significantly from that of a third country especially in terms of time. While the procedure of EU licensing may often take three years, the procedure in the US for example can be completed within 15 months showing the green light to cultivation of a new GM line. The lack of common licensing procedure leads to a situation where the production, distribution and use of some GM crops are allowed in a number of different countries in the world whereas they are banned in the European Union. Zero tolerance of banned GM products will seriously affect both at present and in the future the imports of GM soya and maize and their derivatives (soya groats, maize gluten feed, DDGS) into the EU. This is a concern because the European Community has been for many years unable to satisfy her internal demand of high protein fodder from own resources, much of it is imported from South and North America, where a considerable fraction of exporting countries produce soya, rape and maize manipulated by gene technology. In future a number of new GM products are expected to be introduced into the EU markets. Agricultural production will still be concentrated on land used at present where increase in productivity is the primary task. This places unavoidably the emphasis on the application of bio-technology. GM crops will be produced in an increasing number of countries throughout the world whether or not the European Union will or will not license their marketing. It is also evident that the community is unable to reduce her dependence on imports of agricultural row materials. Therefore the EU faces two possibilities: either she accepts reductions of internal food supply and increases of food imports (especially meat products) or accepts the changes in international markets and subjects her politically and emotionally not unmotivated licensing procedures to this situation while maintaining strict risk assessment. The creation of a balance between food, energy and environment security is an important task in the EU. The appropriate listing of priorities is a controversial subject in member countries, because that is what determines future reforms of the present system of agricultural supports. But this is important also because the food industry has to compete for land (water resource) usage with the fodder, energy and chemical industries (manufacture of degradable wrapping material) and the demands of environmental protection, biodiversity and recreation puts further value on arable land. The list of priorities for food, energy and environment security seriously affects the finance of the common agricultural policy (CAP) for the period of 2013-2020.
