摘要：Igaz, hogy a szélsőséges időjárás Magyarországon rendkívül nagy hozamingadozásokat okozhat, az agrárpolitika és a piaci szereplők pedig hajlamosak a túlzott reakciókra, mégis a gabonaágazat az, ahol a magyar mezőgazdaság a természeti adottságok, a termelés vonatkozásában még bizonyíthatóan komparatív előnyökkel rendelkezik az Európai Unióban. A szántóföldi növények nemzeti kiegészítő támogatása ugyan 2008-tól a termeléstől függetlenedik, de a gazdálkodók a rendelkezésre álló szántóterületet a jövőben is hasznosítják, mert a gabonafélék magas ára ösztönzi a termelést. A kidolgozott különböző modellváltozataink szerint a hazai búzatermelés 4,6-6,1 millió tonna, míg a kukoricatermelés 9-10,9 millió tonna között alakulhat 2013-ban. A hazai abrakfogyasztó állatállomány az elkövetkező években – a leg jobb esetben is – várhatóan stagnál, a gabonafélék belföldi humánélelmezési felhasználása rövid és középtávon mennyiségében szintén nem változik. A bioüzemanyag-gyártás kukoricaigénye viszont néhány éven belül 3-4 millió tonnára is emelkedhet. A bioüzemanyag-ipar új és erőteljesen bővülő felvevőpiac, ami kétségtelenül kedvez a gabonatermelőknek. Az előnyök közé sorolható a hosszú távra szóló termeltetési szerződések és a közeli áruszállítás. Kiszámíthatóbb lesz a termelés jövedelmezősége, ami mezőgazdasági és infrastrukturális beruházásokra ösztönöz. Ez persze elsősorban azokra nézve igaz, akik a feldolgozókkal szerződésre lépnek.
其他摘要：While it is true that extreme weather conditions can cause exceptionally large income fluctuations in Hungary and that the market actors are prone to over-reaction, the cereal sector is nevertheless where Hungarian agriculture and natural attributes in terms of production can be proven to have a competitive advantage in the EU. Although from 2008, national supplementary grants for arable land plants will be independent of production, farmers will continue to utilise available arable lands in the future, because high cereal prices motivate production. According to the various models we have developed, national wheat production in 2013 could be 4.6-6.1 million tonnes, while corn production could reach 9-10.9 million tonnes. In the coming years, domestic, fodder consuming animal stock can be expected to stagnate, even in a best case scenario, while the amount of cereals utilised for domestic human consumption will also remain unchanged. The demand for corn for bio fuel production, however, could rise to 3-4 million tonnes within a few years. The bio fuel trade is a new and strongly expanding market that definitely favours cereal producers. Its advantages include long-term production contracts and short distance product transportation. Production returns will become more predictable, which motivates agricultural and infrastructural investments. This is true, of course, primarily for those who contract with processors.
