摘要：A 20. század végére globális termelési és kereskedelmi rendszerek alakultak ki az élelmiszergazdaságban. Ezek alapvető jellemzője, hogy a korábban általá-nosan alkalmazott piacvédelmi rendszerek lebomlásával párhuzamosan egyre inkább a termékek ára és minősége válik meghatározóvá. Az Európai Unió napjainkban még képes ugyan ideig-óráig fenntartani a „belső” piacok védelmét, ez azonban valószínűleg nem sokáig marad így. A 2007-13 időszakban olyan agrárgazdaság kialakítására indokolt törekedni, mely magában hordozza a hosszú távú, a mindinkább liberalizálódó és globalizálódó világgazdaság feltételrendszerei között is fenntartható fejlődés lehetőségét. (1) Ennek érdekében a magyar agro-ökológiai adottságokat messzemenően figyelembe vevő, a precíziós mezőgazdaság eszközeit sokoldalúan alkalmazó térszerkezet és térbeli munkamegosztás kialakítására van szükség. Ezeket figyelembe véve kell felhasználni a logisztikai rendszerek fejlesztésére rendelkezésre álló erőforrásokat is. (2) A vidéki népesség megtartásában, a tájban levő lehetőségek kiaknázásában kiemelkedő jelentősége lehet a kis és közepes méretű élelmiszeripari üzemeknek. Ezek kialakításában a rendszerszemlélet következetes alkalmazására épülő, a termékpálya minél nagyobb részét magában foglaló szövetkezeteknek a jelenleginél nagyobb szerepet célszerű kapniuk. Csökkenteni kell azon esetek számát, amikor a támogatások pusztán a nyersanyag elő-állításának lehetőségét teremtik meg. (3) A nagyméretű kiskereskedelmi rendsze-rek térhódításával párhuzamosan fokozódik ezek nyomása a beszállítók felé. A késedelmes fizetések, a minden alapot nélkülöző egyéb fizetési kötelezettségek kikötése közgazdasági lényegét tekintve eszközátadást jelent, mely azonban a jelenlegi információs rendszerekben és adójogszabályokban nem tükröződik. Az ilyen esetek rendszeres nyilvántartása és az erre alapozott adóztatás komplex rendszerének kidolgozása alapvető fontosságú feladat a vertikum egészére jellemző egyensúlytalanságok csökkentése érdekében. (4) A magyar agrárium versenyképessége alapvetően belföldön dől el. Ennek érdekében vissza kell adni a magyar fogyasztó hazai termékekbe vetett bizalmát. Ez a jelenlegi élelmiszer-biztonsági rendszer radikális átalakítását követeli meg.
其他摘要：By the end of the 20th century, global systems of production and commerce had developed in the agrobusiness. The fundamental characteristic of these is that parallel to the disintegration of earlier market protection systems generally in use, the price and quality of products increasingly becomes determinant. While the EU is presently still capable of maintaining “internal” market protection for a short time, this is unlikely to be the case for long. In the period 2007-13, the type of agrobusiness whose development is indicated, is one which contains within itself the potential for long-term sustainable development, even within the increasingly liberalised and globalised world economy’s system of conditions. (1) To further this requires the development of a configuration and spatial division of labour that comprehensively utilises the precise tools of agriculture and takes into account Hungarian agro-ecological assets. The resources available for the development of logistical systems should also be utilised taking these into account. (2) Small and medium-sized food industry businesses could have an outstanding significance in making the most of an area’s inherent possibilities and in retaining countryside population. It is advisable in their development, to give the associations that build on the consistent utilisation of system elements and which comprise an increasingly large part of the production field, a much greater role than they currently have. The number of cases where subsidies simply create the opportunity for raw material production must be reduced. (3) The expansion of large-scale small business systems is concurrently putting increased pressure on suppliers. In economic terms, late payments and the stipulation of other, quite baseless, payment obligations constitute a transfer of resources, which is not, however, reflected in the current information systems or in tax legislation. In the interests of reducing the imbalance, characteristic of the whole verticum, the regular recording of such cases and the development of a complex taxation system based on this is a task of fundamental importance. (4) The competitiveness of the Hungarian agricultural sector is basically domestically determined. In the interests of this, the Hungarian consumer’s trust in domestic produce needs to be restored. This requires a radical transformation of the current food security system.
关键词：optimális erőforrás-hasznosítás;hozzáadott érték növelése;kereskedelmi erőfölény;élelmiszerbiztonság
其他关键词：optimum resource utilisation;increased value-added content;regulation of commercial superiority;food security system
